Rap, mint művészet?

Imrényi Dániel gondolatai a rap műfajról

Így vált fogyaszthatóvá a USNK

usnk.jpg

Minden alkalommal enyhe gyomorgörcs fog el, amikor rapperek jelentkeznek tehetségkutató műsorba. Vagy azért, mert kínosan amatőr a produkció, vagy mert annyira egyedi és minőségi, hogy muszáj a főműsoridős tömegigény szintjére higítani. Mi történt az X-faktor 2018-as győztes duójával, a USNK-vel?  

Jön az X-faktorba két fiatal rapper srác, letolnak egy saját angol rappet, olyan nyelvi megformálással, tökéletes flowélménnyel és stage presence-el, amire már régóta nem látott példát a magyar nyilvánosság. Filep Kund és Laskay Nimród Intro zenéje messze felülmúlta az átlag hazai felhozatalt, a szó legszorosabb értelmében tökéletes alkotás, patentül előadva. Semmi sallang, semmi fölösleges rajítás a színpadon, "csupán" ösztönös, precíz és baromi fain hip hop. 

A mentorházig a srácok tartották a színvonalat, és férfiasan bevallom: gyermeki rajongással kutattam fel korábbi munkásságukat a neten. A zenekar X-faktor előtti zenéin végigbólógatva elismertem: világszínvonalú, ahogy ez a két csávó tolja. 

Na, ezután jött a hidegzuhany..

Nincs rá bizonyítékom, de szinte láttam magam előtt, ahogy a műsor készítői összehívták a stábot, hogy kitalálják, mit is kezdejenek ezzel a profi, de mégiscsak rétegstílust képviselő bandával? Mert potenciál nem kevés van két agilis, precíz, jó kiállású előadóban. "Majd a Bye Alex alakít rajtuk!" - ugrott fel Kovács XY, az RTL kreatív szakembere, aki magára is löttyintette a kávéját, úgy megörült az ötletnek. 

Majd populárissá és tévékompatibilissé teszi az a Bye Alex, aki a gyenge lábakon álló "ez csak irónia" köntösében májkül korszozta magát a toplisták csúcsára. Az a Bye Alex, aki kritizálja a számára értéktelen, hallgathatatlan előadásokat, mindeközben ,,apátok itt van, vesz majd guccit", és az ezredik ehhez hasonló magasröptű dalszöveggel terejszti és reklámozza a pénzorientált gondolkodást. Ebben az értékrendben a minél nagyobb nézettség elérése a primer célja egy zenének, még véletlenül sem valamiféle üzenet átadása. Meg is született a USNK Posztolj című száma, ami a chilles angolszáz zenei világból egy pillanat alatt az instagramcelebek és termékrapperek kultúrköre felé repítette a srácokat. 

Hesteg hesteg hesteg

Van e wifi nálad? Mi a wifi jelszó?

Nincs már 4gém 4 órája

nem volt posztom túl sok

Az első számomra elfogadhatatlan tény, hogy a dalszöveget mégcsak nem is a srácok írták, hanem mentoruk. Énekesnek írnak dalszöveget. Színésznek írnak szövegkönyvet. De rappernek írnak szöveget? Ezek szerint igen. Tulajdonképpen mi is az önazonos akkor ebben a zenében? Ez volt a beavatás, amikor kiderült, hogy mennyire tudják majd eladni a mirelitrappet? A futószalagon gyártott, megrendelésre készült piacképes terméket?

Nézzük teljesen objektíven a dalt. Miről szól? A szerző szerint az emberek szeretik, ha sokat posztol a USNK, és emiatt majd többen bekövetik instán.

Kedves "nem érted az iróniát" kajabáló tömeg! Miből látszik, hogy az előadók elhatárolódnának a zenében bemutatott értékrendtől? Hol érezhető az a költői túlzás, ami azt mutatná, hogy a posztolásra épülő karriert megveti a duó? Az azóta kiadott zenékben fellelhető olyan mondatfoszlány, ami miatt az egészet viccnek vehetnénk? A Bëlga! Na az irónia! Leesik a tantusz, nevetünk rajta, érezzük, hogy a póz, amit az együttes felvesz, az túlzó, cinikus és nevetséges. De ha jön a kérdés, hogy sírjak vagy nevessek, akkor a USNK-n sírok, a Bëlgán meg jóízűt nevetek.

Ezután már én is szívesebben néztem nyakkendőkötős tutorialt a Youtube-on, minthogy kövessem a képernyő előtt a versenyt, és nem is lepett meg, hogy a USNK vitte a pálmát. Bye Alex pályára tette a skacokat, mostmár egyedül is elboldogulnak: elsajátították az instant fogyaszthatóság receptjét, és két Scooby Snack-ért akár egy vízkőoldóról is tudnak majd rappelni. Ami igazán elkeserítő, hogy két vérprofi fazonból csináltak szezonális trendet. Bízok benne, hogy miután a szerződésben vállalt karácsonyi vásáros haknik és tévés szereplések lemennek, a USNK újra felveszi a fonalat ott, ahol elvesztette.. valahol az egyik budapesti sminkszobában.

Köszönöm, hogy velem tartottál! A lenti kommentszekcióban írd meg a véleményedet! Ha szeretnél még ehhez hasonló bejegyzést, nyomj egy tetsziket, kövess be, és POSZTOLJPOSZTOLJ!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://kamfordaniel.blog.hu/api/trackback/id/tr4714717967

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.

Rap, mint művészet?

Friss topikok

  • erkölcsi hulla: @Zabalint: "példaképek"... drogot áruló, drogos aljadékok amerikában, közönséges bűnözők, gyilkos... (2018.11.16. 10:58) Rappelni nem nehéz
süti beállítások módosítása