@Zabalint: "példaképek"... drogot áruló, drogos aljadékok amerikában, közönséges bűnözők, gyilkosok, erőszakolók, fegyveres rablók.
Mikor egy etnikum felelős egy országban a gyilkosságok 80%-ért. Welcome america.

Nem értem kiknek példaértékűek ezek a majmok, amerikából.
És azt sem hogy egy törzsi ungabungának a továbbfejlesztett változata, mikor káromkodnak, a fehéreket, zsarukat, és bárki mást anyáznak, és fenyegetnek a "dalszövegeikben", azt miért tartaná bárki más fehér normális ember "művészetnek".

Nyilván nem értik miről szövegelnek a majmok angolul, ezért tetszik nekik.
Az már nem tetszene ha értenék.

Bejegyzés: Rappelni nem nehéz

Középiskolás koromban nálunk is megvoltak azok az arcok, akik rajongtak a gengszter rap iránt, már általanosban kiábrándultak Döglégyből, mert az egy fellépés után nem ment verekedni az egy arrcal a közönségből, aki kihívta, aztán hallgatták az amerikai rapet, ahol az volt az autentikus, ha a csávó még befutott korában is drogokat árult az utcákon, állítólag. És persze egy szót sem értettek belőle, de mondták, hogy átjön a hangulatából a mondanivaló. Aztán csináltak maguk is rapet, fikáztak mindenkit, poppereket, rockereket, "divatrappereket", mert hogy ők a fehér niggerek, akik megtudják a frankót. De konkrétan az összes szövegük erről szólt. A legjobb, hogy az akkor felívelőben lévő Belgát is fikázták úgy, hogy át sem jött nekik, hogy az irónia.

Bár akadnak jó rap számok, nekem az alapvető gondom amúgy az, hogy az amerikai példaképek szövegei is nagyrészt a kivagyiságról szól. Inkáb az a kivétel, és ez mindig így volt, ahol van valódi mondanivaló. Az utóbbi időben divatba jött alter-rap keverék sem igazán jön be nekem, amolyan Coelho-s életbölcsesség szintjén mozog.

Bejegyzés: Rappelni nem nehéz